Összes oldalmegjelenítés

2015. július 14., kedd

Foktői falunap - tarhonyás ételekkel, meg egyebekkel...

Tarhonyás pörkölt
"A tarhonya vagy reszelt tészta egy magyar száraztésztaféle. Tarhonyából készült a "pergelt leves", a laktató régi paraszt- vagy pásztorétel. Hungarikum[1]
A rostán átmorzsolva gömbölygetett tésztát tarhonya néven csak 1788-ban és az azt követő években írták le először, mégpedig verses művekben. Az elődök a középkori apró tésztaformák voltak. Elkészítése igen munkaigényes, később ezért foglalta el a helyét a reszelt tészta. Legjelentősebb az alföldi parasztok táplálkozásában volt öregtarhonya, keménytarhonya, sűrűtarhonya, pirított tarhonya formájában.[2]
Az étel eredetije feltehetőleg Perzsiából származik, török közvetítéssel. Neve is a perzsa eredetű oszmán-török "tarchana" szóból ered, ami búzalisztből aludttej hozzáadásával készült tésztát jelent. Magyarországon általánosan az Alföldön terjedt el, mint az egyik leggyakoribb száraztészta.[3]
Elkészítésének ideje hagyományosan a nyár első fele, az aratás előtti időszak volt, ezért nevezték a júniusi meleget tarhonyaszárító időnek, a júniusi holdat pedig tarhonyaszárító csillagnak. Tarhonyarostán készítették, két különböző szitaszövet sűrűségű rostán dolgozták át, és minél kerekebbre sikerült, annál szebbnek tartották. [5] A kész tarhonyát tésztaszárítóra rakták, majd száradás után vászonzacskóban a kamrában tartották.[3]Forrás:Wikipédia
A tarhonya alapreceptje szerint egy összmarék liszthez számítanak 1 tojást, só kell még bele, kis víz, vagy tej, hogy könnyebben összeálljon. A tiszta tojásos tarhonyához 1 kiló liszthez 10 tojás kell, és egyéb folyadék nékül van meggyúrva. Aztán reszelőn le kell reszelni és azonnal elhasználható, vagy meg lehet szárítani.
Régen a parasztházaknál nyáron előre elkészítették a télre való tarhonyát, amit a napon megszárítottak. Én ,még láttam, ahogy apai nagyanyám készítette. Külön tarhonyarostán "osztályozta" a nagyságát, és nagyságtól függően különféle ételekhez használta el. Tarhonya készítéskor az udvaron felállíytott rosták le voltak takarva abroszokkal, ezeken száradt a kész tarhonya. Aztán jól szellőző fehér vászonzacskókban tárolták fehasználásig.
Ma már faluhelyen se igen készítenek otthon tarhonyát, megvesszük a boltban, pedig  az én szülőfalumban nagy hagyománya volt a készítésének és a fogyasztásának is.
Foktő kalocsától 3 kilóméterre a Duna mellet terül el. A község neve már az 1300-as években írásos okmányokon szerepelt. Innen származom, és bár már 40 éve nem vagyok foktői lakos, azért a családunk ide tartozik. Vidékünkön tréfásan "tarhonyások"-nak nevezik a foktőieket. A tavaszi hónapokban kihagyhatatlan a tarhonya "csíráztatásáról" érdeklődni.
Jókedvű emberek tréfája  :)
A július 4-én megtartott falunapra meghirdették a tarhonyás ételek főzőversenyét. 

Egy húsmentes zöldségekkel telerakott tarhonyás leves 
Felirat hozzáadása
Tarhonyás hús


Tarhonyás lecsót többen is főztek.
Tarhonyás lecsó virslivel
roma tarhonyás lecsó
Az elkészült ételekből 500.-Ft-os áron bárki vásárolhatott. Akik nem vettek részt a főzőversenyen, azok másféle ételeket főztek. Lehetett választani a halászlétől a kakaspörköltig....
Mi az önkormányzat által főzött tarhonyás húsból ebédeltünk - nagyon finom volt!
Jó hangulatúra sikeredett a falunap változatos programokkal.
A teljesség igénye nélkül megemlítek néhány műsorszámot.
Nyitásként ökumenikus istentiszteletet tartott Muzsnai Lászlóné református lelkész és Kéri Benedek Atanáz római katolikus parókus az ökumenikus énekkar részvételével.

Felléptek a helyi és a szomszédos községekbeli hagyományőrző tánccsoportok.

Különböző fiataloknak tetsző együttesek is szerepeltek.

Remek volt a hangulat! :)


2 megjegyzés:

  1. De jó hangulat lehetett! Szeretem az ilyen vidéki, hagyományőrző rendezvényeket. Pár tarhonyás eledelt szívesen megkóstoltam volna :-)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Kati! Legalább 5 helyre hívtak bennünket enni, de én csak ennyit bírtam, mint ami a tányérkán van ( a férjem azért jobban teljesített). Ez még a nagy káikula idején volt. Engem eléggé megviselt a forróság, többnyire az asztal mellett ültem, és már a terjengő illatokkal jóllaktam. Mások jobban bírták, de nekem a nézelődés is élmény volt. Rég nem látott falumbeliekkel találkoztam, jót beszélgettünk, megállapítottuk, a fiatalokat már nem ismerjük, és hogy mennyit változott a világ - a falu is - néhány évtized alatt. Ma már senki nem tácolt csárdást...

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...