Összes oldalmegjelenítés

2012. március 15., csütörtök

Ehető kokárda


Ehető kokárda
Nemzeti ünnepünk tiszteletére készítettem ezeket az ehető kokárdákat.
Hozzávalók:

Piros és zöld réteghez:
15 deka kekszdara
10 deka porcukor
5 deka margarin
1-2 kanál tej vagy tejszín
ételszínezők

Fehér réteghez:
10 deka kókuszreszelék
8 deka porcukor
5 deka margarin

Elkészítés:
A piros és zöld réteghez a kekszdarát és a porcukrot összekevertem, hozzáadtam a megolvasztott margarint, két evőkanál tejet és összegyúrtam.Ezután kettéosztottam tésztát úgy, hogy a piros kicsivel több legyen.
A piros réteghez egy - két evőkanálnyi céklalét kevertem, hogy kevesebb ételfestéket kelljen hozzáadni. Két evőkanál Szilas ételfesték kellett hozzá.
Céklalével színezett kekszdara
Kinyújtott piros tészta

           
                   







A zöld réteghez lefagyasztott spenótvelőt adtam, így két teáskanál Szilas ételfesték elég lett a kívánt szín eléréséhez. (Nem érzik ki a spenót íz.)
Lefagyasztott spenótvelő
Spenóttal színezett kekszdara
 

     








A fehér színű réteghez  összekevertem és a felolvasztott margarinnal összegyúrtam a hozzávalókat.

A zöld színűből egy rudat formáztam, kb. 18 cm hosszút, ez lett a kokárda közepe.
A fehér réteget kinyújtottam két lap szilikonos sütőpapír között, nagyjából a zöld rúddal megegyező hosszúra, a szélességét pedig akkorára, hogy keresztben átérje a rudat (kb. 14 cm).
 
Rátekertem  a fehér réteget a zöld köré. A piros lapot a fehértől nagyobbra kellett nyújtani, mert ebbe csomagoltam a zöld-fehér rudat. Ahol összeérnek a szélek, el kell igazítani, ha szükséges kipótolni vagy levágni a tésztából.
A kész kokárda hengert szorosan sütőpapírba csavarva két órára hűtőbe tettem, majd nagyon éles késsel másfél centisre szeleteltem. Fogpiszkálóval kicsit "fodrosra" mintáztam, hogy jobban hasonlítson az igazi kokárdára.
Még jótanácsként mondom, hogy az ételfestéktől kicsit ellágyult a tészta, ezért egy-két kanálnyi kekszdarát még hozzá kellett keverni.
Nemcsak mutatós, de finom is. A receptet Aliznál találtam. Megtetszett, elkészítettem és megköszönöm neki. Ő ugyan kicsit másképp csinálta, egy barna kakaós réteggel még kívülről beborította, én ezt most lehagytam.

 
Ezt a Kossuth nótát még egészen kislány koromban tanultam a nagymamámtól. Mire az óvodában tanultuk, én már tudtam. De szívesen meghallgatom most is, dicső elődeinkre emlékezve.

       


     

22 megjegyzés:

  1. Hogy te milyen figyelmes vagy. Helyes kis kokárdák!!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon kreatív vagy!... szépek lettek a kokárdák:))

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szépek lettek! És biztos finom is.:)

    VálaszTörlés
  4. Flóra, köszönöm! Igen, finomak is!

    VálaszTörlés
  5. Milyen ötletes, szép megemlékezés!

    VálaszTörlés
  6. Nagyon helyesek a kokárdáid!

    VálaszTörlés
  7. Milyen cuki kis kokárdák! Biztosan ízre is finomak!

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm, Emi! Igen, finomak voltak.

    VálaszTörlés
  9. Nagyon szépek a kokárdáid, és finomak is lehetnek! Méltók az ünnephez!

    VálaszTörlés
  10. Nagyon ötletes és klasszul néz ki:)

    VálaszTörlés
  11. Nagyon jó ötlet!Jól néznek ki!!!

    VálaszTörlés
  12. Marisz, nagyon ötletes és szé a kokárdád és méghozzá finom is.
    Ügyesen készitetted. Szép megtisztelés erre az ünnepre!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Elisabeth! Finom volt. Mi így ünnepeltünk.

      Törlés
  13. Gratulálok hozzá! Nagyon kreatív ötlet:)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...